La cucina italiana

Nem vagyok benne biztos, hogy így tényleg így írják az olasz konyhát olaszul, de valami ilyesmi rémlik. Miért ez a cím? Mert hétvégén végre kettesben töltöttünk egy kis időt, és a felkínálkozó lehetőséget kihasználva el is mentünk gyorsan vacsizni. Mivel csak sétának indult a Duna korzón, ezért a véletlen a Vapianohoz vezetett minket. Ez az étterem elég rég óta várta a sorát az "ahova-el-szeretnék-menni" listán, és azt hiszem az olasz gasztronómiának épp azokat a tulajdonságait ragadta meg, amik számomra mindig is vonzóvá tették. Remek ízek, egyszerű hozzávalók, egyszerűség, stílus. Az, hogy mindezt percek alatt fogyaszthatod, még több dicséretre ad okot! Nagyon szuper volt, biztosan megyünk máskor is! Ti voltatok már? Milyennek találtátok? 

Naplók online

Nagy kedvenceim a blogok. Amikor megtudtam, hogy mik is ezek, nem értettem, hogy mi visz rá valakit egy személyes napló vezetésére a nagy közös interneten, ezzel mindenki számára, de minimum a hackereknek, nyilvánossá téve a gondolatait. Nos, azóta számtalan blog figyel a könyvjelzőim között, a legtöbbjükre minden egyes nap rákattintok, hogy frissült-e és ahogy a mellékelt ábra mutatja, rá is kaptam erre blogírásra, szóval azt hiszem ráéreztem az ízére! Mik a kedvenceim? Lássuk csak: 

Elsőként említeném a gasztroblogokat. Szinte mindenki ismeri szerintem a Chili és vaníliat, vagy a Lila fügét (a teljesség igénye nélkül), de az én személyes kedvencem akkor is a Dolce Vita. Szinte minden nap frissül, általában nagyon könnyen beszerezhető hozzávalókkal és viszonylag egyszerűen elkészíthető receptekkel jelentkezik a szerző, és a blog stílusa is egy rendkívül közvetlen, lendületes, friss szerzőről tesznek tanúbizonyságot. Szerencsére telefonon már többször beszéltem Vrábel Krisztinával, így biztosan mondhatom, tényleg ilyen! :) A hab a tortán már csak az, hogy mindkét eddig megjelent szakácskönyve egy teljesen informatív, nagyon könnyen használható, szépen szerkesztett mű. Kiemelt helyen vannak a konyhámban. Az, hogy a fotókat is ő készíti az ételekről, már csak cseresznye a habon! ;) Egy szó, mint 100, teljesen oda vagyok érte. Kérdezzétek csak meg Férjurat! Többször nyomatékosan bebiztosítottam magam, hogy ha valami csoda folytán a Jézuska minden könyörgésem ellenére sem hozná el nekem a Főzd magad! c. remekművet, akkor biztos, hogy az első munkanapon a két ünnep között elrohanok a legközelebbi könyvesboltba, hogy beszerezzem.Persze megkaptam, de tuti, hogy senki és semmi nem tántoríthatott volna el! (A szakácskönyvekről pedig már tervezem a következő bejegyzést!!) Na és persze ha már gasztroblogok, akkor nem maradhat el a félig saját blog megemlítése sem, amit egy ismerős anyukával együtt írunk: a főzőmamik blogja. A Julie & Julia című film adta az ötletet egy szakácskönyvet végig főzős blog indításához, viszont egyedül kevésnek éreztem magam hozzá, és az élet igazolt is. Sajnos kettőnk közül én vagyok a kevésbé gyakran posztoló. Mert főzni ugyan gyakran főzök a projektnek megfelelően , de a poszt megírásáig szinte mindig elég nehézkes út. Na de majd most! :) A hétvégén úgyis előrébb kerültem egy recepttel... 

A gasztroblogokon túl van még néhány elmentve a kedvencek közé. Kezdjük mindjárt egy anyukással. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok az a nagy "pelus-mumus", hogy egy barátnőmet idézzem, de vannak dolgok, amiket úgy érzem, hogy tényleg csak egy sorstárs érthet meg. Az ilyen dolgok kapcsán találtam rá anno Lustanyu blogjára. Életszerű, nyoma sincs benne a tökéletességnek, ellenben tele van iróniával, humorral, és minden olyasmivel, amire nekem szükségem volt/van/lesz ahhoz, hogy esténként némi elégedettséggel az agyamban azt tudjam mondani, ma is egy egész normális család egész normális tagjaként alszom el. Ráadásul a többiek is normálisnak mondhatóak, ami mellettem külön öröm! :D Lustanyut ajánlom tehát mindazoknak, akik úgy érzik, hogy ez az élet nevű dolog csak nekik nem megy, és a szomszéd fűje mindig zöldebb. Mert bizony nem az. És pár felesleges frusztrációval kevesebb sosem árt! Nekem segített. (Ez az utolsó mondat olyan lett, mint egy ócska fájdalomcsillapító reklám szlogenje. Brrrr...) 

Aztán, az esztétikai nevelés keretein belül is van 2 könyvjelzőm. Az egyik Juci blogja, ami egy különösen fejlett szépérzékkel megáldott újságírólány naplója. Szó van benne könyvekről, éttermekről, programokról, de találhat itt az olvasó szép városi fényeket, vagy akár művészettörténeti kiselőadásokat is. A blogra én egy munkaügyből kifolyólag akadtam, és bár nekem néha kezd kicsit reklámszagú lenni, minden nap kíváncsian kattintok ide, vajon ma mi szépet látott Juci? Nekem is jól esik esténként egy-egy képen elmerengeni. 

A másik ilyen stíllusérzékkel felszerelt blogíró, akinek figyelemmel követem a bejegyzéseit, blogíró Ben. Őt én neveztem el így magamnak, mert nagyon tetszik a neve és tetszik, ahogy a tevékenységével alliterizál. :) Az ő blogja, az ágyasztaltv lakberendezéssel, hangulatokkal és érzésekkel foglalkozik. Erről a blogról egy külön bejegyzést is akartam írni, de valahogy nem jött össze. A lényege annyi, hogy nem vagyok nagyon kreatív, és bár van arról képem, ha majd nagy leszek, milyen otthonom lesz, a mostanit nem nagyon szoktam rendezgetni. Őszintén be kell, hogy valljam, az évente egyszer érkező IKEA  nagykatalógus végiglapozgatásával ki is élem a lakberendezői énem éves aktivitását. Mármint ami a tetteket illeti. A gondolati részt nem hanyagolom egyik nap sem! Ennek  pedig egyetlen oka van, az ÁAT blog, ismertebb nevén: Ágy, asztal, tv blog. Egy FB-link kapcsán akadtam rá, és azóta függő vagyok. Számomra külön extra a bejegyzésekhez csatolt gyönyörű képek és az ihlet átadásának összetettségét mutató zenék összhangja. A helyes műveleti sorrend a következő: blogra kattint, ott bejegyzésre kattint, ott zenét elindít és szép lassan, komótosan képeket nézeget. Aztán ráeszmél, hogy a zene lejárt, akkor szájat becsuk, nyálat visszaszív és a maradék pár képen gyorsan átszalad. Nálam legalábbis így működik. 

Ezek mellett persze van olyan blog, amit olvasok, de nem teljesen publikusak, mert egy barátnőm exeiről szólnak, vagy egy kiccsalád életéről. Ezekről most nem értekezem, de mindenkinek javaslom, írjon blogot. Ha nem szeretné megosztani, nagyon jó biztonsági beállításokat kínálnak a blogmotorok, így akár magadnak is írhatod, mint egy rendes naplót, senki nem olvassa el, csak sokkal környezetbarátabb, mert megspórolsz egy csomó papírt. (Mondja ezt egy grafomán... hihi) Vagy írjatok blogot egy éppen fontos projektjeiteknek! Nekem számos ötletem lenne,csak időm, energiám és kevés projektem. Bár lehet, hogy ez a munkakeresősdi megérne egy misét... 

Feel free és írjatok a ti kedvenc blogjaitokról! 


Szerkesztői kiegészítés: Hihetetlen, de az egyik kedvencem kimaradt a felsorolásból!!! Pedig nagyrészt épp az Urban Eve blog adta az ihletet a Lieblingekhez is. Ez egy életmód blog, van benne lelkesítő program, takarítósdi (Fly Lady - kifejezetten kis idővel rendelkező, de szép, tiszta lakásban élni szeretőknek), de ha csak egy kicsit javítani szeretnénk a környezettudatosságunkon, vagy az ápoltságunkon, akkor is remek tippeket találunk! Az én áprilisi projektem épp ez a takarítós lesz, akinek van kedve csatlakozzon és akár a kommentekben itt meg is emlékezhetnénk arról, ki hogyan teljesítette az aznapi penzumot. No?? Valaki? Urban Evet nagyon szeretem, mert bár nem mindenben értek egyet, de tetszik a közvetlen hangvétel, a praktikus szemléletmód és az, hogy az egésznek egy életszerűen stepfordi feleség fennhangja van! ;)

Made in Sicily

Még mikor a mínuszok tomboltak itt, akkor a remek marketing szövegre rákattanva (miszerint "Egy láda napfény Szicíliából") és a kezdődő biomániámnak köszönhetően egy ismerősömmel közösen rendeltem a Dolce Vita Konyha honlapján egy doboz napfényben érett, kezeletlen héjú, érett állapotban szedett narancsot. Nagy kalamajkák után végül tegnap sikerült eljutnom a dobozért. Elsőre ugyanis síeltünk, utána a futár cég több napi garázsban tárolással kissé beszennyezte a narancsot, ebből lett aztán az, hogy a harmadik szállítmányból jutott nekünk is egy nagy doboz, amiért a rizikó elkerülése végett inkább személyesen mentem. Hááát, minden forintját megéri! Isteni finom, az illata nagyon intenzív és ami számomra a leginkább megdöbbentő, hogy a héja kicsit sem csillog. Teljesen pasztell-narancs színe van. Ilyet tényleg nem lehet kapni a boltban. Természetesen mézédes és bónuszként eljött az egyiken egy szicíliai pókocska is, ami most valahol a lakásban keresheti a búvóhelyét, mert elszaladt, amint meglátott. Vehetem ezt sértésnek? ;) 

A mai napon a takarításon kívül tehát a feladat a narancslekvár elkészítése lesz. Receptet már találtam is hozzá! :) Aztán holnap nekiállok a kandírozásnak is. Szerencsére még így is marad jónéhány, de azt hiszem nem lesz gond az eltüntetésükkel! ;)

Mivel az élet nem fenékig tejfel, ezért jöjjön mindehhez egy fel-a-fejjel dal, mert ami nem öl meg, az megerősít! 

Szerkesztői megjegyzés: Most vérnarancs kapható a DVK-ban! Szerintem hajtsatok rá! 
És bónusz liebling:  http://www.youtube.com/watch?v=JcCtyMSuyHk  Ricky Martinnak igen jót tett az öregedés! Szerintem.  ;)