2012. június 27., szerda

A look-alike

Anno az epeműtétemre kerestem egy könyvet, ami nem túl nehéz olvasmány, de mégsem limonádé és ideig-óráig biztosan lefoglal a kórházban. Hát annyira jól sikerült a választás, hogy úgy kellett visszafognom magam, hogy ki ne olvassam Winkler Nóra Csillagtúra című könyvét még mielőtt a tett helyszínére érkeznék. Mivel szuper könyv, nagyon könnyen olvasható, rengeteg izgi sztorit mesél el, ami a magam fajta minden háttérinfóra kiéhezett "szociológus" (ez családi körben azt jelenti, hogy leplezetlenül kíváncsiskodó, de erről majd talán egy másik alkalommal) igazi kincs, ezért az íróasztalomon tartom a könyvet. Nem titkolt szándékom (volt), hogy a blogra írjak róla, de még inkább a szerzőjéről. Hanna így nagyjából naponta észreveszi a borítót, mikor mesét szeretne nézni a gépen. (Nem kell rosszra gondolni, csak egy-egy kb 15-20 perces rajzfilmsorozatról van szó!) Minden második alkalommal azt is megjegyzi, hogy "nézd anya, itt vagy a képen"- na persze nem ilyen szépen artikulálva- ! :) Biztos a nagy haj, neadjisten lobonc, esetleg a sötét hajszín és ilyesmik teszik, mindenesetre nekem nagyon jól esik ez a bók! Persze a csajt mindig felvilágosítom, hogy bár a szeretnék egyszer én is hasonló sikereket elérni, ez a könyvön nem én vagyok. 
Ami pedig Nórát illeti. Biztos voltatok már ti is úgy egy híres emberrel, hogy elképzeltétek valamilyennek, aztán valahogy az élet megmutatta, hogy az elképzelttől bizony elég messze van a realitás. Na hát ez nála egyáltalán nem igaz. Hogy honnan tudom? Személyesen találkoztam vele! :) Így aztán elmondhatom, hogy tényleg olyan közvetlen, dinamikus, segítőkész, kedves ember, mint amilyennek képzeltem! A történet ott kezdődött, hogy hirtelen felindulásból írtam Nórának FB-on, miszerint szívesen dolgoznék az asszisztenseként, hiszen amúgy is munkát keresek. Elvégre veszítenivalóm ezzel nincs nagyon. Legnagyobb meglepetésemre még aznap érkezett válasz, hogy nagyon örül, hogy írtam, stb, és lenne is valami, mit mondanék magamról, stb. A vége egy állásinterjú lett, ahova bár nem voltak megfelelőek a tanulmányaim, Nóra kérésére behívtak! Hogy ne legyen ebből ilyen amerikai szupercsöpögős történet, elárulom, nem remekeltem az interjún és nem is hiszem, hogy én leszek a kiválasztott, mert a kortárs művészetről és minden egyéb művészetről elképesztően kevés ismerettel bírok, de nagyon nagy pozitív élményt jelentett számomra, hogy a példaképeim között szerepel egy olyan nő, aki tényleg olyan, amilyennek tűnik, gyönyörű, okos, emberközeli, kedves, és minden ilyesmi! Legközelebb, ha lesz valahol dedikálása, biztos elmegyek, hogy személyessé tegye a könyvem. Elvégre az állásinterjúra csak nem sétálhattam be... ;) A könyv igazi liebling, mindenkinek ajánlom, pont befér a strandtáskába, és igazán jókat lehet rajta nevetgélni magunkban, amíg a többiek csak simán aszalódnak a napon! 

kis kiegészítés: Mindenki szíves figyelmébe ajánlom Nóra írásait a Nők Lapja Cafén!!




Zene pedig mára ez, mert szerintem Nóra is vmi közismert egy kicsit másképp ;) 

2012. június 13., szerda

Budapest, Budapest de csodás!

Imádom ezt a várost!!!
A május eleji hosszú hétvégén Férjjel régi álmunkat váltottuk valóra és próbáltuk Budapestet nagyon jól értesült turistaként bejárni. Szuper élmény volt! Isteni volt rácsodálkozni a szép, díszes épületekre, a felújított belvárosi parkokra és terekre, a napsütötte kerthelyiségekre, és úgy egyáltalán, kicsit kisebb lendülettel és nagyobbra nyitott szemmel járni. Nekem mondjuk ez azt hiszem különösen jól mehet, mert 1. mindenhol leszólítottak angolul a turistaajánlatokkal, 2. Férj megjegyezte, hogy legalább annyira izgatott vagyok, mintha Rómában lennénk, holott ugye... :D Ami kicsit elszomorít, hogy street food kategóriában igencsak alulról súroljuk a lécet. :/ Gyros mindenhol, néhány piac közelében lángos, metróaluljárókban pizzaszelet, de ezekre nem fájt a fogam, így nehezebben jutottunk kajához. Amit előre kinéztem, hogy 'na ez majd milyen jól jön', az a Leves., de ők épp azon a hosszú hétvégén nem tartottak nyitva... Kár, mert azóta kipróbáltam őket és nem csalódtam! A hercegnő szendvicsben lévő alma például teljesen elkápráztatott, mert magamtól eszembe sem jutott volna gyümölcsöt tenni a szenyába. 
Kellenek az ilyen élmények! Azóta hajlamosabb vagyok a város szépségeit egyszerű, szürke hétköznapokon is észrevenni, megcsodálni. Ma például volt 40 percem, amíg a Bookline nyitására vártam, és épp a Károly kert túlsó sarkán ültem le. Gyakrabban fogok arra járni! Szép park, (legalábbis nekem) új sétálóutca, szökőkút, sok bringás... Az meg a bónusz, hogy a könyv alakú szökőkút úgy csobogott, mint a tenger. Csak behunytam a szemem, éreztem a szelet az arcomon, hallottam a vizet és azt képzeltem, hogy épp a parton ülök egy sziklán és meditálni próbálok. Esküszöm, már ettől feltöltődtem kicsit! 
A kerületemet is nagyon szeretem, bár ott már budapesti lakosok körében is megoszlik a vélemény, én azonban nem tűrök ellentmondást!! :P Itt van A vásárcsarnok, (ezt különösen a hétvégi nagy főzőcskézések előtt szeretem) a Müpa, a Szabadság-híd, a Ráday utca, a (most már) szép Kálvin tér, szóval ne higgyetek  annak, aki mást mond!
Plusz Budapestnek megvannak a maga utánozhatatlan kincsei! Juci világított rá a viccesen őszinte zöldségesre a Ráday-n, anno még a munkahelyem kapcsán akadtam rá a legjobb turmixokra és a legjobb fej turmixosra a városban, és ugye ide tartozik még az előbb említett Leves., az általam még nem kipróbált Cserpes Tejivó (legalábbis bízom benne), és biztos mindenkinek akad pár. Na had halljuk! ;) 
Budapest örök kedvenc marad.

Témába vágó zene: Nékem csak Budapest kell

kiegészítés: elég csöpögősre sikerült, de mit tehet az ember lánya, ha egyszer szerelmes! ;)